„A mai magyar társadalom Európában is kirívó abból a szempontból, hogy nincs se összetartás, se szolidaritás, se tolerancia. Történelmi okok miatt él a gyanakvás mind a rendszerrel, mind egymással szemben,  és ez rejtőzködést hoz létre. Ennek egyenes következménye, hogy az együttműködés kultúrája helyett olyan individualizmus alakult ki, amelyben nincs se együttműködés, se versengés.” – nyilatkozta Csepeli György.

A változást Csepeli abban látná, ha Bibó István „a szabadság kis körei” elképzelése nyomán, az infokommunikáció legújabb eszközeivel a civil társadalom a kreativitás, a teremtés kis köreit hozná létre, ahol hálózatba szerveződhetnek a hasonló gondolkodású elmék.

Valahogy ezt én is járhatóbb útnak tartom, mint a fülkeforradalmat.

Bátran ajánlom olvasóimnak Csepeli György új könyvét! Bővebben itt.

Ezt a kérdést teszi fel előadásában David Cameron brit miniszterelnök. A kérdés azért kerül az asztalra, mert a brit konzervatív politikusok úgy látják, hogy – főleg az európai és amerikai  - kormányok nem tudnak többet költeni, nem tudnak több pénzt előteremteni a növekedéshez, viszont szeretnék az állami intézmények hatékonyságát, az emberi élet minőségét javítani.

A brit miniszterelnök a megoldást egyrészt az internet adta lehetőségek jobb kihasználásban látja: nagyobb nyitottság, átláthatóság teremtette verseny. Az állami intézmények minden költése legyen nyilvános és jelentkezzen az, aki az adott tételt, feladatot nagyobb hatékonysággal tudja ellátni.

A megoldás másik részét az emberi gondolkodás, az emberi döntéshozás mechanizmusainak jobb megismerésében látja és elismerően szól a viselkedés-gazdaságtan eredményeiről. Példaként állítja elénk Kahnemant, Thalert, Arielyt, Cialdinit, Seligmant, akikről én is többször írtam. Külön is megemlíti a kaliforniai áramszolgáltató példáját, amely a költséges és hatástalan energiatakarékosságra felszólító kampányok helyett csupán annyit tett, hogy minden fogyasztónak küldött egy ábrát, amelynek segítségével a fogyasztók megismerhették, hogy otthonuk mennyire energiatakarékos. Kíváncsi vagyok, hogy a hazai energiaszolgáltatók között mikor terjed el e példa.

Amit mi, mint trénerek tudunk tenni az az, hogy szimulációs játékainkon keresztül mi is megismertetjük a résztvevőkkel mind a racionális, mind az irracionális döntéshozás alapvetéseit. Érdeklődők jelentkezését várjuk!

Az emberiség idén augusztus 21-én túllépi azt a mennyiségű erőforrást, amelyet a Föld – hosszú távon fenntartható módon – egy év alatt biztosítani képes. Vagyis szűk kilenc hónap alatt feléltük a természet által 2010-re biztosított forrásokat. Jelenleg másfél bolygóra lenne szükségünk – jelentette a Global Footprint Network (GFN, FN, HVG).

Amikor a túllövés napjáról olvasok, mindig az jut az eszembe, milyen fontos volna már a gyermekeknek megmutatni, hogyan segít, támogat bennünket a környezet, hogyan lehet azzal összhangban élni. Van egy nagyszerű játékunk (A tenger urai), amellyel díjtalanul járjuk az iskolákat (Baranyában), abban a hiszemben, hogy a következő években talán egyre „odébb tolhatjuk” (közösen!) a túllövés napját.

A Tenger urai - a fenntartható fejődést szimuláló játék

A játék tanulsága, hogy a profit és a természet védelme a valóságban összeegyeztethető lenne, csak az emberi gondolkodás nem tűri egymás mellett e kettőt.

Szekszárdon adtam fel egy ajánlott levelet. Röpke 43 percet kellett várnom erre. A várakozást arra is használhattam volna, hogy mérgelődjek, de inkább figyeltem a várakozók, az ügyintézők, a biztonsági őr viselkedést, az egész rendszert működés közben.

A leggyorsabban a biztonsági őr dolgozott. Fel-alá járkált. Ha egy ügyfél bekapcsolva hagyta mobiltelefonját, akkor annak első csengésére párduc módjára ott termett és „Azonnal kapcsolja ki!” kiáltással helyre rakta a renitens ügyfelet. A sorban állás hossza miatt néha hangosan morgolódó ügyfeleket azonnal eligazította: „Nem a posta tehet a sorban állásról”. Akinek ez nem volt elég annak a „Nem a piacon vagyunk!  Ne hangoskodjon!” rendreutasítás járt! Az ügyfelek döntő többsége csendben tűrt, esetleg a mellette állóval közösen morgolódott. Az ügyintézők szorgosan dolgoztak, a legtöbbet eltakarta az előtte tornyosodó „Gondolt-e már a nyugdíjas éveire?”, „Tudja-e, hogy Önnek is jár évente 72 000 Ft állami támogatás?” reklámtábla.

43 perc után végre felvillant a számom. Ekkor még további 2 percet vártam, míg az ügyintéző az előző ügyféllel befejezte a folyamatot. Miután végre átadtam a levelet, természetesen elhangzott az elmaradhatatlan „elsőbbségivel mehet?” kérdés.  A szerencsétlen agyonhajszolt ügyintéző remegő, izzadó kézzel adott vissza és eldarálta az „adhatok-e kaparós sorsjegyet, utasbiztosítást, újságot, lakás előtakarékosságot” kérdést.

Hogyan juthattunk ide? Miért nem kiabál senki, hogy meztelen a király, hogy nem ez az ügyfél-orientáltság, hogy nem ez az a kapitalizmus, nem ez az az állami szolgáltatás, amire vágyunk, nem ilyen kultúrájú cégnél kívánunk dolgozni? Reklamáló levelet én sem akarok írni, de egy blogbejegyzéssel azért adózom az ügynek!

Az a félelmem, hogy az ügyfeleseket még elfogják küldeni ügyfélszolgálati tréningre is, mert idénre betervezte a HR.

Kerttulajdonosként szívesen járok a Szentlőrinci gazdanapokra. Andris fiam is élvezi, mert lehet állatokat simogatni, nagy traktorokra, gépekre felülni. Mikor és hol láthat napjainkban egy városi gyermek kismalacot, kiskacsát, kiscsibét?

A K&B GÉPUDVAR Kft. kiállítása a Szentlőrinci Gazdanapokon

Az idei kiállítás megtekintéséhez egy új nézőpontom is volt, mert a K&B GÉPUDVAR Kft. is résztvevője volt a kiállításnak. A gépudvar szerelői számára -akik tapasztalt, profi szakemberek – tartottam ügyfélkezelési tréninget. A cég tulajdonosa, Kasó Tamás azt szeretné, hogy szerelői ügyfélorientáltan tudjanak bánni ügyfeleikkel, hogy ez is megkülönböztesse őket versenytársaiktól. Örülök, hogy az ügyfélorientált gondolkodás a mezőgazdaságban is terjedőben van: egy alapvetően hagyományos ágazatban a korszerű termékek, szolgáltatások mellett igen is helye van a korszerű menedzsment szemléletnek, a korszerű képzési módszereknek, a tréningnek.

Mi a különbség és a hasonlóság a két eszköz között? – teszi fel a TED-en tartott előadásában a kérdést Matt Ridley.

A hasonlóság az, hogy mind a kézi balta, mind az egér pont akkora, hogy az emberi kéz kényelmesen tud dolgozni vele.

A különbség az, hogy a kézi baltát egy ember csinálta, a homo erectus faj egyik képviselője. A kézi balta formája kb. egy millió évig, azaz közel 30.000 generáció során változatlan maradt. A számítógép egér napjaink találmánya, nagyon sok kortársunk munkája, kölcsönös egymásra hatása, gondolatcseréje, a társadalmi munkamegosztás és specializáció  révén jöhetett létre.

Az előadó érvelése szerint ez a kölcsönös egymásra hatás, a gondolatcsere tette lehetővé az elmúlt két ezer év szédületes fejlődést, és az internet ma még inkább lehetővé teszi az emberiség kognitív képességeinek kihasználást, a nyílit innovációt  (open innovation) így a fejlődés nemhogy lassulna, hanem felgyorsulhat.

Gondolataink nem összeadódnak, hanem megtermékenyítik egymást – mint a szexuális aktus esetében. Ahogy a mutáció révén két közepes tehetségű szülőnek lehet kiváló képességű gyermeke, úgy két középszerű gondolat ütköztetéséből, ötvözéséből, más környezetben való felhasználásából lehet kiváló ötlet, gondolat, innováció.

Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy számos történeti példa azt mutatja, ha nincs az egyes emberek, egyes csoportok között gondolatcsere, akkor nemhogy megáll a fejlődés, hanem visszafejlődés (pl: Tasmania), esetleg kihalás következik be (pl. neanderthali ősember).

Érdeklődő olvasóimnak javaslom, hallgassák meg az előadást, hisz én magam elfogult vagyok. Trénerként sokkal inkább hiszek az ész mozgatásában, a szervezeti tanulásban, mint a kiváló, nagytekintélyű emberek észosztásában. Remélem, ezt tükrözik is programjaink, legyen az akár csapatcoaching, akár kreatív gondolkodás fejlesztés.