A pszichológia sarlatánja

A Kanadában élő Feldmár András pszichológust imádják és gyűlölik. A “szakma” eretnekséggel, sarlatánsággal vádolja – ami nekünk provokátoroknak “alapból” tetszik. Mint rendszergondolkodónak az meg különösen tetszik, hogy Feldmár szerint a korunk egyre többeket érintő mentális betegségei nem az egyénekben, hanem az egyének kapcsolataiban keresendőek.

Ez azért fontos megállapítás, mert még napjainkban is a “tudományos menedzsment módszerek” az egyénnel vannak elfoglalva: az egyén teljesítményét mérik, értékelik, az egyént akarják motiválni, munkáját percnyi pontossággal megtervezni. Közben azonban ami megváltozott az a “munka” fogalma. A mai összehálózott, értékláncokként működő szevezetkben egyre inkább függünk másoktól, az éréklánc többi szereplőjétől – vagyis az üzleti életben is egyre fontosabb a kapcsolatépítés, ápolás, ami a munkánk szerves része lett! Ha nem tanuljuk meg a kapcsolatépítést állandóan tele leszünk stresszel, majd depresszióval és nem biztos, hogy egy Feldmár tanítványhoz kerülünk. Nagyobb a valószínűsége, hogy olyan “szakemberrel” fogunk találkozni aki szerint életünk végéig antidepresszánst kell szednünk.

Íme egy video részlet

Akinek felkeltette az érdeklődését a videó itt, itt és itt tud további információkat begyűjteni. A “Van élet a halál elött?” cimű portréfilm pedig itt nézhető meg teljes terjedelmében!