Arendszeretet
Szerző: admin - 2008. feb. 06. Kategória: üzleti szimuláció
Míg nem érkezünk meg Bill Gates kreatív kapitalizmusába, vagy Richard Branson altruista kapitalizmusába, addig a pénz és a bürokrácia regulázza a gazdaságot, a „fogyassz és adózz“ kimondott-kimondatlan jelszavával.
Ennek egyik megnyilvánulása, hogy kötelességeink precízen rögzítettek, a büntetés hathatós:
- Egy napot késel az adóddal, pontosan szabályozott a büntetés.
- Öt perccel tovább parkolsz, jön a mikuláscsomag.
- Két nappal később fizeted be a számlád, jön a kamatbüntetés. Viszont, ha előbb fizeted be, nincs kamatjutalom!
- Évekre visszamenőleg nem tudod bebizonyítani miből vetted a tévéd: adócsaló leszel.
- Műtét után megkapod a számlát, hogy tudd, mibe kerültél, de azt nem mondják meg, hogy évek során mennyit fizettél az egészségbiztosításnak.
- Húsz évig fizetted az egészségbiztosítást. Ha a 21. évben február elsejétől nem fizeted, másodikán eltört lábadat magadnak kell begipszelned.
- Nem viseled a munkahelyen a biztonságtechnikai eszközöket: pontosan tudod a büntetés mértékét.
- Km/h túllépésre lebontva tudjuk a büntetést – zéró tolarencia.
- Adókommandó, egészségkommandó, zöldkommandó, kommandókommandó…
Ezzel szemben jogaink ködösen szabályozottak, sokféleképpen értelmezhetőek:
- Díjtalan oktatás
- Díjtalan egészségügy
- Kultúrához való jog
- Egészséges környezethez való jog
Mindezek ellen tiltakozni többféleképpen lehet, de az is precízen van szabályozva: sztrájk, tiltakozás, felvonulás, gyülekezés. A mostani MÁV-os sztrájk azt mutatja, ezen tiltakozások ritkán tudnak felülemelkedni a „géprombolók“ ipari forradalomban kialakult hagyományain.
Van-e kiút?
Szerencsére van. Russel L. Ackoff a rendszergondolkodás klasszikusa legutolsó könyvében „Beating the System: Using Creativity to Outsmart Bureaucracies“ azaz Hogyan játsszuk ki a rendszert? pont ezzel foglalkozik. Praktikus kézikönyv gondolkodóknak, provokátoroknak. Hogyan kell úgy visszavágni a rendszernek, hogy annak minden szabályát betartod? Ez utóbbi nagyon fontos: betartani a játék szabályait, mert különben azonnal szigorúan büntet, pellengérez a rendszer. Ehhez persze kell egy kis kreativitás is. Lássunk pár példát!
A chicagói O’Hara reptér környékén nagy a zaj a fel és leszálló repülők miatt. Tiltakozás, petíció, útelzárás: semmi eredmény. Ekkor jött Ackoff szerinti a kreativitás. A tiltakozás színterévé a repterek WC-jét tették, egyszerűen azzal, hogy használták őket. A repülőgépekkel beérkező utasok pedig nem tudtak hova szaladni, mindenhol kilátástalan sor a WC-k előtt. A reptéri hatóság tehetetlen volt, hisz azért nem lehet senkit sem büntetni, hogy sorban áll és használja a reptéri illemhelyet. Az utasok reklamációja futótűzként terjedt, a média felkarolta az ötletet. A tiltakozók elkerülték a „géprombolók“ bélyeget és „Robin Hood“-szerű hősökké váltak. Amit sztrájkkal, útlezárásokkal hónapokon keresztül nem tudtak elintézni a tiltakozók, azt a WC akcióval pár nap alatt elérték.
Hazai példák is vannak. Nekem kifejezetten tetszik az az ötlet, amikor hősünk összegyűjti a parkolócetlijeit és parkoláskor egyszerre kitesz az ablakba vagy 50 cetlit. Válogassa ki a kommandós, hogy melyik köztük az igazi. A lényeg: hősünk minden előírást betart, de mégis szembeszáll a status quo-val. Elegánsan, nem hőbörögve, odamondogatva.
Minél több hasonló példát kívánok mindannyiónknak! Mert különben a rendszer etet!
Teljesen tele a zsákom, hogy ebben az országban nincs egyetlen tisztességes ember, egyetlen tisztességes munkavállaló, vagy vállalkozó – csak a politikusaink.
Akármerre nézek, lépek, csak füstölgő mennykövek durrannak jobbra-balra: ezért büntetnek, azért büntetnek, ezt ne csináljam, azt ne csináljam, fenyegetnek, fenyegetnek, fenyegetnek… Dolgozni, élni nem hagynak, stresszelnek. Mindennap gyomromban a görcs. Miért nem lőnek már le bennünket, miért kínoznap mindennap ?
Utálom, gyűlölöm !
Az a szerencsétlen Apeh ellenőr is ezzel kell minden nap. A vállalkozó is. Az orvos és tanár is. A mesterkovács is.
Indítsunk mozgalmat: “Ma jó voltál, ne szedd be az idegnyugtatódat” címmel ! Vagy valami legyen, hogy engedjen a görcs, és újra jóízúen tudjunk nevetni…
Sajnálom, kedves Provokátor, hogy nem tudom mindezt olyan derűs nyugalommal levezetni, mint Te a remek írásodban.
Csináltam Neked egy dühöngőfalas-hozzászólást