Egy hét szabadságon voltunk Olaszországban, Lignanoban. A szabadság a pihenésé, a feltöltődésé, de nem tudtam megállni, hogy pár kreatív megoldást ne vegyek észre.
Kiszabadulni a funkcionális fixáltságból – a jelenséget Karl Duncker társadalomtudós már az 1940-es években tanulmányozta. Arra kérte a kísérletben résztvevő mesterembereket, hogy kössenek össze két egymástól távol álló, a plafonról lógó kötelet. Ezek olyan távolságban voltak egymástól, hogyha az egyik kötél végét megfogta valaki, pont nem érte el a másik kötelet. A mesterembereknél ott voltak alapvető szerszámaik, de hát azok nem madzag összekötésre szolgáltak. A résztvevők viszonylag kis százaléka jutott arra a felismerésre, hogy valamilyen szerszámát rákösse az egyik madzagra, meglengesse, miközben megfogja a másik kötél végét. Duncker funkcionális fixáltságnak nevezete azt a jelenséget, amely a tárgyak szűk, főként a gyakori funkciót figyelembe vevő szemléletén alapul. 
Számtalan példa akad erre. Pl. a TV ki és bekapcsoló gombja a TV gyártás hajnalán a TV doboz aljára került. Az évtizedek során sokáig ott maradt, mert így szoktuk meg.
Nos, úgy szoktuk meg, hogy a járda az út szélén van. Éppen ezért olyan üdítő érzés és érdekes vizuális élmény végighaladni egy olyan járdán, amely az út közepén halad.
