Vezetési világválság ? HR-esek, trénerek figyelem!
Szerző: admin - 2008. dec. 01. Kategória: középvezetői tréning
Én írom a blogom, ám a blogom is ír engem.
Meglepett, mikor észrevettem, hogy az üzleti élet hány területén tudjuk, hogy nem lenne szabad azt tennünk, amit teszünk, de mégis azt tesszük.
- A cégek, ahelyett, hogy régi ügyfeleik megtartása törekednének, egymást tapossák az újak megszerzése érdekében.
- A helyett, hogy a cég minden érdekeltjére (munkatársak, ügyfelek, stb.) egyformán figyelnének, csak a tulajdonosok, befektetők érdekeit tartják szem előtt.
- Dr. Deming az 1950-es évektől hangsúlyozta, hogy a vezető feladata a cégén, mint rendszeren dolgozni, azt fejleszteni, nem pedig benne dolgozni és a legokosabb munkatársnak lenni.
Erről szól Phil Zimbardo professzor munkássága is. Ő volt a híres, hírhedt Stanfordi börtönkísérlet (Stanford Prison Experiment, 1971.) vezető kutatója. Most az egyik kedvenc videocast oldalamon, a TED-en találtam meg előadást.
Figyelem! Az előadást a bent lévő filmrészletek miatt csak kötélidegzetűeknek ajánlom!
[TEDTALKS PhilZimbardo_2008-embed-[None]_high.flv]
A stanfordi börtönkísérlet során önként jelentkezők közül véletlenszerűen választottak ki teljesen átlagos hallgatókat és szintén véletlenszerűen választották ki közülük, ki lesz egy rövid kísérlet erejéig börtönőr és börtönlakó. A kísérlet célja az volt, hogy tanulmányozzák a környezet hatását az emberek viselkedésére. A kísérletet pár nap után le kellett állítani, mert a börtönőrök olyan kegyetlenségeket követtek el a börtönlakókon, ami túlment a kísérlet eredeti célján és a börtönlakók testi-lelki épségét veszélyeztette. A kísérlet tanulságait tanulmányok, könyvek tucatja dolgozta fel. A legsikeresebb a The Lucifer Effect, Zimbardo professzor könyve.
A mostani írásomhoz tartozó következtetés a következő:A környezetnek rendkívül fontos szerepe van az emberi viselkedésben. A professzor szerint mindannyiunkban bent van az ördög és az angyal, és a környezet határozza meg, melyik lesz domináns. A professzor ezt a törvényszerűséget az üzleti életre úgy fordítja le, mint dr. Deming. A vezetők feladata olyan környezet megteremtése, amelyben az angyali bensőnk lesz a domináns. A cégükön, mint rendszeren kell dolgozniuk, nem pedig benne.
Tanult az emberiség, tanultak a cégvezetők, HR-esek, trénerek az esetből? Tapasztalatom szerint nem sokat.
Még ma is több erőforrás, figyelem fordul a munkatársak kiválasztására, (különböző, az üzleti életben nem található, mesterséges körülmények között), mintsem olyan környezet megteremtésére, amelyben az emberek hatékonyan tudnak dolgozni.
Még ma is több figyelem irányul a munkatársak értékelésére, mintsem az olyan célok kimunkálására, amelyek megvalósításában szívesen vesznek részt a munkatársak.
A legtöbb tréning még ma is a tudásátadásról szól, és nem olyan környezet megteremtéséről, amelyben a résztvevők tanulhatnak.
A vezetők még ma is inkább szeretnek a rendszerben benn dolgozni, látványos, rövid távú PR ízű beavatkozásokat tenni, mintsem a szervezet egészén munkálkodni.
Ismét csak egyetérteni tudok Mintzberg professzorral, aki szerint ma leginkább vezetési világválságról kell beszélnünk.
Mi lehet a kiút? Miért van ekkora szakadék aközött amit tenni kellene és amit teszünk?
A következő írásaimban ennek a témának szeretnék utána járni. Természetesen szívesen veszem olvasóim véleményét, meglátásait.
