A tárgyalások rendszerelvű megközelítése és a Magyar Lélek
Szerző: admin - 2009. márc. 01. Kategória: tárgyalástechnikai tréning
Az idei tárgyalástechnikai kurzusaimon is azt tapasztalom, hogy a résztvevőket elsősorban a tárgyalástechnika technikai része érdekli: befolyásolni, manipulálni, blöffölni, melyek a leghatásosabb mondatok, hogyan hívom fel magamra a figyelmet? Ezek mind fontosak, azonban az általam képviselt rendszerelvű megközelítésben a tárgyalás minden eleme kölcsönhatásban van egymással, mindegyik hat a tárgyalás eredményességére. 
Mostani írásomban Kopp Mária, a Magyar lelkiállapot, 2008 című kutatására szeretnék hivatkozni, mert megállapításai nem hagyhatók figyelmen kívül mindennapi tárgyalásaink során. Azért sem, mert a tárgyalástechnikai ismeretek zöme az USÁ-ból jön, miközben mi a hazai körülmények között tárgyalunk. Fontos ismerni ezeket a technikákat, én magam is tanítom ezeket, de mindig emlékeztetnünk kell magunkat, mi Magyarországon tárgyalunk.
Melyek a tanulmány mindennapi tárgyalásainkat érintő vonatkozásai?
Nem bízunk egymásban
A magyarok 69 százaléka ért egyet azzal az állítással, hogy ?az emberek általában aljasak, önzőek és ki akarják használni a másikat?.
Zavaros jövőkép
Négy év alatt 52-ről 69 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint ?az ember egyik napról a másikra él, nincs értelme előre terveket szőni?.
Ilyen körülmények között nehéz a nyertes-nyertes tárgyalásokra törekedni, arra, hogy megállapodásaink hosszútávon is működőképesek legyenek, hogy döntéseinknél a környezet érdekeit is figyelembe vegyük. Nehéz, de éppen ezért fontos az ?írástudók felelőssége?, éppen ezért tanítom én is a tárgyalástechnikát és ezért vesszőparipám a rendszergondolkodás, a rendszerintelligencia.
Szerencsére vannak jó jelek is. Az idei Professzionális tárgyalástechnika kurzusomra az őszinte segítség szándékával és örömmel jöttek el meghívott vendégeim, hogy megosszák tapasztalataikat a hallgatókkal: Hunyady Tibor barátom az RQC Kft-től és Rácz Henriette a Biokom Kft. marketing vezetője.
Szintén jó hírnek tartom, amiről El Lobo írt, hogy mindezek mellett vannak még olyan egyének, olyan vezetők, olyan közösségek, akik sorsukat kezükben akarják tartani.
Tapasztalataim szerint a legfontosabb különbség a magyar piac és az amerikai tankönyvekben felvázolt “ideális tárgyalási szituációk” között az, hogy itthon a tárgyalópartnerek még a legártatlanabb körülmények között is nulla összegű játszmában gondolkoznak.
A legnehezebb azt elhitetni, hogy egyáltalán létezik win-win szituáció.
Ha ezen túl vagyunk, akkor megtalálni azt már viszonylag könnyű…
Tökéletesen egyetértek – köszönöm a hozzászólást! Nekem mint oktatónak a legnagyobb kihívás ennek bemutatása, érzékeltetése – miközben a résztvevőket inkább a technika érdekli.
Ez a win-win – jajistenem. A blog írója olyan szépen, magyarul, magyar embereknek írta le. Nyertes-nyertes szituáció. Nekem ez itt Magyarországon olyan hamisan cseng, mintha valaki Bécsbe akart volna menni, de csak a Bécsi útig jutott volna el.
A résztvevőket csak addig érdekli a technika, amíg meg nem értik, hogy kiragadva minden technika csak üres bili. Az egész együtt, integritásban lehet csak sikeres – ismerve (NAGYON) ismerve az ügyfelet és önmagunkat, termékünket/szolgáltatásunkat. Hiszem, hogy tanulható, de nem gyorstalpalón,és trükkökkel. Művészet ez, nem bűvészet.