Érdekes kutatási eredményeket találtam a DGS GLOBAL RESEARCH oldalán.
„Nem pontosan ilyen típusú képzésre volt szükségünk” – szól a vezető sikertelenségi ok. Mit jelent ez? A tréninget kínáló cég nem mérte fel helyesen és pontosan a megrendelő igényeit. Vagy jól mérte fel, de a fennálló igényekre nem tudott pontos választ adni a képzés eszközeivel. Így is, úgy is a trénercég hibázott. A tréningipar szereplőjeként, hadd finomítsam kicsit a fenti képet.
Kis cégek esetében idő és mód is van arra, hogy leüljünk a megrendelővel, felmérjük az igényeket, feltérképezzük a problémákat és hosszasan egyeztessük a tréningcélokat. Nagy cégek esetében azonban, készen megfogalmazott célokat kapunk. A HR-esek tudják mi a probléma, mi a legjobb megoldás és csupán az árban versenyeztetik a jelentkező trénercégeket. Ebből a „szokásból” kifolyólag, tartottunk már stresszkezelő tréninget olyan munkatársaknak, akiknek a legnagyobb stresszt a munkaeszközként szolgáló számítógépes rendszer okozta, tartottunk olyan munkatársaknak időgazdálkodási tréninget, ahol mindenki ismerte és használta az outlook lehetőségeit, ugyanakkor senki sem merte delegálni a munkát. Kértek tőlünk konfliktuskezelő tréninget ott, ahol nem volt semmiféle konfliktus, és ügyfélkezelő tréninget ott, ahol az ügyfél elégedettségi vizsgálatok kitűnő eredményt hoztak.
Szóval nem egyszerű a tréningigények felmérése, különösen akkor, ha a megrendelő cég nem is ad rá lehetőséget. Helyette inkább specialistákat keres. Azonban, ha specialistákat hívunk, előáll a dr. House által hangoztatott veszély: „Ha diagnosztát választasz, betegséget is választasz.”
Erről jut eszembe egy orvos ismerősöm esete.
Algírban dolgozott, mint háziorvos. Az algériai tél sokkal melegebb, mint a miénk, de azért ott is meg lehet télen fázni. Az orvos ismerősömnek telente számtalan betege volt, akik mind fejfájásra, torokfájásra panaszkodtak. Felhívta betegei figyelmét arra, hogyha nem hordanak télen cipőt, akkor mindig így fognak járni. Erre kivétel nélkül minden beteg elkezdte rázni a fejét: „Doktor úr! Lehet, hogy cipő nélkül járok, de a lábamnak nincs semmi baja. A torkom fáj, azt gyógyítsa meg, arra adjon orvosságot!” És orvos barátom felírta a gyógyszert, a beteg meggyógyult és egy hónap múlva újból visszatért …
Szóval nem úszhatjuk meg a rendszerszemléletet a tréning igények felmérésénél sem.
A mi sikereink 99%-át az hozza, hogy „ráérzünk” az igényekre: felmérünk, kérdezünk, megbeszélünk, egyeztetünk. Viszont éppen ezért nincs konzervprogramunk, amit viszont folyton kérnek tőlünk.
