Csapatépítés helyett közösségépítés

A képzési költségek visszafogása minden bizonnyal előkelő helyen szerepel a válságra adott intézkedések között. Viszlát előkelő szállodák, csapatépítés, közös esti bowling és „súlyemelés“. Rendben, de mi legyen helyette?  Nyilván a munkatársak zöme örül, hogy van állása, fülét, farkát behúzva – ami sok vezetőnek jó hír. (Lásd írásunkat itt.) De, mi lesz a motivációval, a jövő megtervezésével?

13+1 tipp vezetőknek a közösségi szellem és a motiváció növelésére minimális költségvetéssel

  1. Rendezzen tudásmegosztó, tudásgeneráló programokat munkatársai között, amikor különböző, akár munkahelyeken kívüli témákat tudnak egymástól „eltanulni” a munkatársak. Pl.: Te hogyan használod az outlookot, hogyan használod ki a telefonod, hogyan tárgyalsz, hogyan csinálod a palacsintát, a metszést, stb.
  2. Hívja rövid megbeszélésre beszállítóit és/vagy azokat, akiknek Ön beszállít a kapcsolatápolás és a tudásgenerálás érdekében. Hogyan gondolkodnak a válság idején? Milyen problémával küzdenek? Miben látják a kilábalás esélyeit? Miben hisznek ebben a válságos időben?
  3. Látogassanak meg kreatív helyeket, érdekes, az önökétől teljesen eltérő üzemeket, hogy ötleteket, inspirációt nyerjenek. Kérje a kamarák tanácsát, vagy vegye fel a kapcsolatot a Kreatív Klaszterral. Engem ez a hely nyűgözött le.
  4. Vezesse be a munkahelyi tornát! Végezzenek egyszerű chi-kung, jóga, callanetics, stb gyakorlatokat. Jót tesz az egészségnek, a stressznek, a hangulatnak! Biztosan van a csapatban egy lelkes, egészséget fontosnak tartó személy.
  5. Hívjon meg előadókat óvodából, iskolából vagy fejlesztőpedagógusokat – hisz minden munkatársának van gyermeke, unokája. Ebből a közegből biztosan nem marketinges előadást kap!
  6. Rendezzen közös családi programokat! A szülők általában büszkék munkahelyükre, a gyerekek pedig szívesen mennek el apa vagy anya „dolgozójába”. Mutassák meg a gyerekeknek a munkahely minden zegét-zugát, vezessék végig őket az irodákon, műhelyeken és engedjék, hogy ők is kontárkodjanak egy keveset.
  7. A munkatársak zömének van hobbija, amit lelkesen, pénzt, időt és fáradtságot nem kímélve rendszeresen csinál. Kérje meg őket, mutassák be hobbijukat. A pozitív attitűd is lehet ragadós!
  8. Hívjanak origami oktatót, hogy megtanulják, kevés forrásból (üres lapból) micsoda csodákra vagyunk képesek. Legjobb tippünk itt.
  9. Hívjon előadót, aki a történelem, a hadviselés területének szakértője és ismerjen meg olyan helyzeteket, amikor vert, illetve lehetetlen helyzetekből álltak fel a csapatok.
  10. Hívjon előadókat, akik profik az internet, a blog témájában és értik a gerilla marketinget is. Legjobb tippjeim: Ő és Ő no és Ő.
  11. Ha tréningre adja a fejét, akkor mini tréningre és maximális élvezetre törekedjen. A játék adta jó hangulatot azonnal használja fel praktikus feladatok megoldására.
  12. A válság egyben lehetőség is. A válságban kreatívnak kell lenni, mert a kreativitás lényege, hogy kényszerítsük agyunkat, hogy abból hozza ki a legtöbbet, ami van. Hívjon előadót, aki a kreativitás konkrét eszközeit, szemléletét be tudja mutatni.
  13. Stresszel teli környezetben a tréningjátékok inkább ellenállást váltanak ki. Ilyenkor inkább az őszinte, de strukturált beszélgetésekre, közös helyzetértékelésre, jövőtervezésre és nem szétfolyó panasznapra van szükség. Hívjon egy kreatív moderátort, facilitátort, aki a folyamtért, az interakciók dinamikájáért felel, az érzelmek kezeléséért – így Önnek csak a tartalomra kell figyelnie.

13+1. Kreatív, olcsó anyagok felhasználásával alakítson ki google szobát és vegyen pár ezer forintos gondolkodást serkentő játékokat: kínai sakk, go, kérje játéktréner tanácsát. Legjobb tippem itt.

És még valami:
Az Ön ötletei, gyakorlata ennél sokkal jobbak is lehetnek. A tudás és a lelkesedés nem szűkös erőforrás, ha megosztja azokat mással, attól még bőven marad Önnek is. Mondja el ötleteit, javaslatait, bevált gyakorlatát a közösségi portálokon.

Share and Enjoy:
  • Print
  • Digg
  • Sphinn
  • del.icio.us
  • Facebook
  • Mixx
  • Google Bookmarks
  • Blogplay
  • Twitter

1 hozzászólás a(z) “Csapatépítés helyett közösségépítés” bejegyzéshez

  1. #1 Somhegyi Tamás
    Hozzászólás: 2009. június 6. - 11:12

    Kedves Sándor!

    Régóta keresem azt a fórumot, ahol komolyan veszik a csapatépítést.
    Úgy látom, megtaláltam.

    Ez év januárban készítettem egy picike felmérést kb. 150 tréner céget megkérdezve csapatépítéssel kapcsolatban.

    A válaszokat kielemezve azt látom, hogy a megrendelők – a tréner cégek megrendelői, vagyis a vállalatok – értékesnek tartják a csapatépítést, viszont nincsenek tisztában azzal, hogy a vállalat jövője milyen mértékben függ attól, milyen az együttműködés a dolgozók között. Talán inkább csak divatosnak tartják a csapatépítést, de nem igazán értik a működését? Pedig elenyésző hányaduk, akik nem tartják fontosnak egyáltalán.
    Ezzel együtt – a tréner cégek tapasztalata szerint – kb. 40%-uk a csapatépítést az együttműködési készség fejlesztésének tartja.
    Úgy látom, hogy a “csapatépítés” kifejezés lejáratódott. Hogy komoly kereslet van “csapatépítés” iránt, az a számomra nyilvánvaló, hiszen a Google kulcsszóválasztója szerint az előző hónapban a “csapatépítés” szóra 2 900, a “csapatépítő” szóra 3 600 és a “csapatépítő tréning” kifejezésre 1 300 keresés volt a neten. Kérdés, hogy azok, akik ezeket a szavakat beírták a keresőbe, mire gondoltak. Lehet, hogy valami olyasmire, mint a raftingolás.

    Ha ez a helyzet, az hordoz némi tanulságot a mi számunkra. Ha a megrendelő vállalatok azt gondolják, hogy a vállalat eredményességét, profittermelő képességét növelni fogja az, ha a dolgozóik “együtt borulnak a vízbe egy csónakból”, akkor ez súlyos tévedés. Gondolom, ebben egyetért velem. “Együtt beborulni a vízbe egy csónakból”, az egy egész picivel jobb közösségfejlesztő, együttműködés-fejlesztő, mint a “közösen berúgunk” program (“kicseréljük a titkárnőinket” programmal fűszerezve), de messze nem olyan eredményes, mint egy “közösen alkotunk”, “közösen építünk”, “közösen zenélünk” program. És ez utóbbiak még olcsóbbak is.

    Ha jól értem a helyzetet, akkor ránk vár a felvilágosítás, illetve a komolyabb, igényesebb, eredményorientált, innovatív gondolkodású megrendelők kiválogatása. Nekik, rajtuk kell megmutatnunk, hogy fele annyi pénzért 10-szer annyit kaphatnak, ha ránk hallgatnak. És az eredmények láttán, bizonyosan ajánlani fogják a számukra fontos és kedves üzleti partnereiket is.

    Nagyon tanulságosnak tartom a 4. kérdésre adott válaszokat is. Úgy látom, hogy még azok a tréner cégek, akik vették a fáradságot, hogy kitöltsék a kérdőívemet, még ők is passzívak. 88%-uk látja, hogy a vállalatoknak értékes a csapatépítés, érzékelik a több napos tréningek egyik nehézségét (t.i. az esti program problématikáját), mégsem keresik rá a megoldást.

    Ezek alapján azt gondolom, hogy a tréner cégek közötti versenyben – és ezt a versenyt csak élesíti a “válság” – komoly előnyre tud szert tenni az, aki veszi a fáradságot, hogy kiderítse, mi a megrendelő vállalatok elképzelése, terve, szándéka; és hozzáértőként jó tanácsokkal irányítja a megrendelő kívánságát úgy, hogy a megrendelő vállalat valódi értékekhez jusson a pénzéért. Hogy rövid időn belül egyértelműen kiderülhessen: a tréningre fordított pénz sokszorosan megtérült.
    Az ilyen tréner cég – szerintem – még növelni is tudja a megrendeléseit, a “válság” ellenére is.

    Tegyük közösen szebbé és jobbá a világot!

    Somhegyi Tamás
    zeneszerző, a közösségi zenélés specialistája