Hámori Balázs Érzelemgazdaságtan című 1998-ban kiadott könyvében találtam az alábbi két ábrát az emberi preferenciákról. A fejlett demokráciákban az emberi preferenciák eloszlása harang alakú. Itt, ha valaki sokáig, vagy kirívóan csak saját haszna érdekében cselekszik, annak a jó híre látja kárát.
Az átmeneti gazdaságokban a haranggörbe jelentősen torzul, ami gyakran nyilvánul meg olyan cselekvésekben, mint a munkalassítás, színlelés, álengedelmesség, tettetett tudatlanság, lopás, csempészés, vadorzás, rágalmazás. A függő, alávetett, kiszolgáltatott helyzetben lévők gyengeségüket erős indulatokkal és alattomos visszacsapásokkal kompenzálják.
(Érdekes grafikon lenne, hogy a fejlett országok gazdasági szereplői hogyan viselkednek, ha az átmeneti országokban üzletelnek. Azért sejtjük ezt, de jó lenne egyetemi tankönyvben látni.)
Én is gyakran találkozom ezekkel a viselkedési formákkal csapatépítő tréningeinken, tárgyalástechnikai képzéseinken. Sokszor kapom azt a kérdést „miért kellene keresnem a közös érdekeket, amikor erősebb helyzetben vagyok?” Ugyancsak sokszor tapasztalom a „valahogy majd csak lesz” lemondó hozzáállást.
Leginkább azon csodálkozom, hogy a tréning megrendelői nem értik a kiszolgáltatott helyzetben lévők viselkedését és úgy látják, mindezek megszüntetése és a munkatársi lojalitás, motiváció csupán a megfelelő képző intézmény kiválasztásának kérdése.
