Vége az „észosztás” korszakának! – Szervezeti Tanulás Konferencia Bécsben
Szerző: admin - 2009. okt. 12. Kategória: moderáció facilitálás, tréning, tudásmegosztó műhelymunka
Cégünk teljes nevének – Forlong Szervezeti Tanulást Fejlesztő Bt. – kiválasztásánál döntő hatással volt ránk Peter M. Senge munkássága, könyvei, különösen „Az 5. alapelv: a tanuló szervezet kialakításának elmélete és gyakorlata. Ily módon természetesnek éreztem, hogy a mester által létrehozott SoL (Society of Organizational Learning) osztrák tagozatának konferenciáján részt vegyek, már csak a közelség okán is. SoL Austria International Symposium: Sustaining Ability.
Szervezeti Tanulás Konferencia - Bécs, 2009 október 9.
Nagyon nagy élményben volt részem. A hazai konferenciákon megszoktam, hogy az előadók csak az előadásuk megtartására jönnek, majd gyorsan elrohannak, a kérdés-felelet részek rendkívül formálisak vagy nem jut rá idő. Ehhez képest a SoL Austria konferenciáján egy rövid nyitó előadás volt, majd délelőtt és délután alapos kerekasztal beszélgetések. Minden kerek asztalnál más témában volt egy-egy rövid „történet” a szervezeti tanulás témakörében, majd kérdések, reflexiók azon kollégák részéről, akik az asztal körül ültek, majd az asztalok szóvivői ismertették a főbb tanulságokat. Mivel a 17 országból és 4 kontinensről érkező kollégák mind a szervezeti tanulás, a fenntartható fejlődés témakörében munkálkodnak, rendkívül érdekes volt a tapasztalatcsere.
Délelőtt az ICG Infora tanácsadó két munkatársának Manfred Höflernek és Hubert Dolleschallnak a „történetét” hallgattam meg: Szervezeti kultúra váltás gyors eredményeket hozó projectek révén. Az osztrák postánál zajló szervezeti kultúraváltást segítették a kollégák. A módszerük lényege az volt, hogy a munkatársaktól megkérdezték, szerintük melyik területen lehetne gyorsan, jelentős eredményeket elérni. Ezután kiválasztottak pár ígéretes területet, majd a feladatra önként jelentkező munkatársak megtervezték és megvalósították a projecteket. Ehhez kaptak vezetői támogatást és tanácsadói segítséget. A tanácsadói segítség lényegében moderálás/facilitálás volt: segítették a project folyamatát, segítették a menetközben tanultak tudatosítását, megerősítését. A project utáni felmérések azt mutatták, hogy a résztvevők örömmel vettek részt a kihívó feladatokban. Persze a beszélgetés során kiderült a szervezeti kultúraváltáshoz nincsen „királyi út”. Nehéz a lendületet megszerezni, fenntartani. Szerencsére minden szervezetben vannak agilis kollégák, akiket minden kihívást jelentő programba be lehet vonni, a nagy kérdés azonban az, hogyan tudunk olyan környezetben változást elérni, ahol az az általános nézet, hogy „eddig mindig így csináltuk és jó volt, minek most változtatni?”
Amiben egyértelmű volt a világ minden részéről érkező szervezeti tanulással foglalkozó kollégák véleménye, hogy vége az „észosztás” korszakának. A ma működőképes út a dolgozókat foglalkoztató, őket energizáló lényeges kérdések megfogalmazása, majd a kérdés megválaszolását segítő környezet kialakítása. A trénerek, tanácsadók ebben moderátorként, facilitátorként, esetleg coach-ként vehetnek részt, de semmiképpen sem oktatóként, tanárként. Nekem személy szerint szimpatikus ez a megközelítés. Több mint 15 éve mérnökként azért választottam a mai új szakmámat, mert az volt (és ma is az) a meggyőződésem, hogy a szervezetekben elsősorban az együttmunkálkodás, a közös tanulás fejlesztésére van szükség. Ugyancsak meggyőződésem - és ebben a legtöbbet a hajdani pécsi NOKIA Monitor Kft. és a komáromi NOKIA gyár vezetői segítettek – , hogy a közös tanulást minél praktikusabb, minél fontosabb feladatok végrehajtása közben lehet megtanulni. Cégünk sikerének egyik alapja, hogy ezen gondolkodásra építettük fel a fizikai dolgozóknak, a kékgallérosoknak szóló képzéseinket.
Ez volt a véleménye a délutáni program történetét elmesélő Avner Haramatinak is, aki a SoL Israelt képviselte, és az olyan mély paradigmák megváltoztatásának tapasztalatairól beszélt, melyek gyökerei a nemzeti lélekben találhatóak. És ha valakinek ebben érdemes meghallgatni a tapasztalatát, az ki más lehetne, mint aki egész életét az izraeliek és a palesztinok békés egymás mellett élésének segítésére szentelte (és akinek szüleit Magyarországról deportálták a II. Világháború során). Avner tapasztalata külön írást igényel és olyan mélyen érintett engem is, hogy még pár napot hagyom a témát forrongani a bensőmben.
Jóleső érzés volt, hogy a magyar SoL is hallatta hangját. Ruzsa Ágota és Kurucz Katalin vezetett egy kerekasztal beszélgetést a „Kormányzati intézmény átalakítása facilitátorok fejlesztése révén”.
