Kiszolgáltatottságunk ördögi köre, avagy miért alapítottuk a Pécsi Hálózatok Közösségét?

Az Európai Unió Palmer jelentése azt javasolja, hogy az EKF-et szervezők ne az embereknek, hanem az emberekkel együtt szervezzék meg a programokat. Miért fontos ez a tanács Európa ezen részében?

Azért, hogy kikerüljünk abból az ördögi körből, amelynek lényege, hogy kiszolgáltatottságunk révén egyre kiszolgáltatottabbak leszünk!

Az ördögi kör valahogy úgy kezdődött, hogy nem tanultuk meg, hogyan kell gondoskodni magunkról, önerőből értéket előállítani, szép lassan, fokozatosan, erőnkhöz mérten fejlődni. Miért? Mert történelmünk során azt tapasztaltuk, hogy nem éri meg: elrabolják, elviszik, államosítják, eladóztatják. Megtanultuk ellenben a „jó lesz az így”, „minek kellene jobban végezni a munkánkat?”, „minek tanulni, fejlődni?” mentalitást. Profi mód elsajátítottuk a panaszkodást, a „másnak mennyivel jobb” gondolkodásmódot, a „majd megsegítenek bennünket” felfogást. Ettől persze még rosszabbul érezzük magunkat, még kevesebbet tudunk, és még inkább rászorulunk mások segítségére. Hankiss Elemér örökbecsű, kihagyhatatlan tanulmánya a Pongyola társadalom ezt a folyamatot nálam tudományosabb alapossággal vázolja fel.

A világ kapitalista felén, igaz más okokból és folyamaton keresztül, de hasonló „eredményre” jutottak, amit Martin Seligman tanult tehetetlenségnek” (learned helplessness) hív. A veleje ugyanaz: leszoktunk a gondolkodásról, sorsunk kézbentartásáról és várjuk a megmentőket, a „szakértőket” – irányíthatóvá váltunk.

És ahol várják a megmentőket, ott meg is jelennek. Jöttek is hozzánk keletről, nyugatról, Budapestről, hoztak nyersanyagokat „baráti” áron, olcsó, könnyen hozzáférhető hiteleket, tanácsadókat, pályázati pénzeket, szakmai befektetőket, akik a tőlünk kölcsönzött pénzen vették meg tőlünk értékeinket – és ebbe rokkanunk bele.

A fentiekhez hasonló, amikor túl gondoskodunk a gyermekeinkről és közben panaszkodunk arra, hogy nem önállóak. Túlsegítjük a fejlődő országokat és közben nem tanulják meg az önellátást, hanem még inkább rászorulnak a segélyre. A jelenséget a „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve” szólás szerint ismeri a közvélemény és a rendszergondolkodók.

Ideje lenne megértenünk, hogy az ellenség a saját gondolkodásunk. Nem a legújabb jótevőre, megmentőre kell várnunk, hanem saját kezünkbe kell venni sorsunkat, IGENT mondani a helyi együttműködésre, helyi közösségekre, IGENT az értelmes életre.

A fenti okfejtés alapján indítottuk útjára Weinreich László és Bognár László (El Lobó) blogger társaimmal ebben a hónapban a Pécsi Közösségek Hálózatát, melynek céljai, működése az alábbiakban olvasható.

A személyes találkozókon várjuk a pécsieket, a www.blogpecs.hu -n pedig a virtuális térben a lelkiekben pécsieket.