Az elmúlt héten két hazai „tudományos” konferencián voltam, és megdöbbentett az, hogy a résztvevő egyetemi oktatók közül hányan tartottak csapnivaló, a prezentáció legalapvetőbb szabályait (kapcsolódj a konferencia főbb céljához, legyen saját célod, tudd, hogy kihez beszélsz, betűméret, közölt információ mennyisége, stb.) figyelembe nem vevő előadást. A legmegdöbbentőbb az volt számomra, amikor egy etika tanár azután „cikizte” egy multinacionális cég előadóját miután az elment. Napjaink gondjaiért a multik viselkedését, etikátlanságát okolta, miközben Microsoft szoftvert, Dell számítógépet használt, amelyet E.ON áram működtet, a szünetben Nescafét szürcsölt, majd a konferencia után Mercedes busszal ment haza, amelyet MOL üzemanyag hajt, nem is beszélve arról, hogy a multik is támogatják az egyetemet, ahol állása van.
Azt, hogy egy „hétköznapi” polgár egyszerre képes szidni a multit és hitelből venni az LCD tv-t, azt még valahogy megértem, de azt, hogy egyetemi szintű konferencián se tudjunk kitörni az egyszerű lineáris, ok-okozati gondolkodásból, azt tragikusnak tartom.
Én nagyon boldog vagyok azzal, hogy a XX.-XXI. században élek. Hogyha szellemi frissességre vágyom, akkor felmegyek a díjtalan iTunesra és a világ legjobb egyetemeinek előadásait, Nobel díjas tudósokat tudok hallgatni. Örülök a Mindentudás Egyetemének azzal együtt, hogy azt egy multi támogatja.
Ilyen egy konferencia előadás Indiában (ami dijtalanul megnézhető).
Tudom, hogy hazánkban is fantasztikus tanáregyéniségek vannak, akik minden nyűgük ellenére kiteszik a lelküket a hallgatókért. Bízom abban, hogy a kollektív bölcsesség és a web 2.0-ás eszközök őket fogják a tudományos élet előterébe helyezni.
Írásomat egy rövid imával szeretném zárni:
Uram segíts, hogy én magam ne kövessem el azokat a hibákat, amelyek ellen ágálok!
