Nagyon szimpatikus előadást hallgattam Tim Browntól az MIT World podcastos oldalán. Azért volt szimpatikus, mert azt a nézetet hangoztatta, hogy az innováció, a kreativitás – rendkívül leegyszerűsített folyamata – nem az ötleteléssel kezdődik, hanem azzal, hogy megértjük az adott helyzetet. Megértésünk akkor jó, ha minél több síkon történik: nyilván fontos, hogy a gazdaságosság szempontjából elemezzünk egy helyzetet, de az is fontos, hogy empátiánk legyen a helyzet szereplői iránt, megértsük hogyan, milyen sémák, mentális modellek irányítják gondolkodásukat. Rendkívül fontos annak a társadalmi környezetnek a megértése, amelyben meg akarjuk valósítani innovatív ötletünket.
Trénerként akkor szenvedünk sokat, ha egy konkrét témában versenyeztetnek bennünket anélkül, hogy tanulmányozhatnám a képzési helyzetet . Ekkor pont az marad el, hogy elmenjek egy csapathoz, céghez és kötetlenül beszélgessek velük, meghallgassam történeteiket. Más esetekben ezekből a beszélgetésekből szerzem az inspirációt, ezekre a beszélgetésekre alapozva tudom „összerakni” a program ajánlatot, amit ha kell, többször is megvitatunk a megrendelővel. Ennek hiányában „konzerv” programot tudok csak ajánlani, s így kicsi a valószínűsége, hogy olyan sikeres legyen a képzés, amire évek múltán is emlékeznek a résztvevők. Mindez nyilván nem csak rám hat vissza, hanem általában a tréningezésre.
Sajnos a jelenlegi gazdasági környezetben inkább a gyors és a minél olcsóbb megoldások a sikeresek és kevés idő jut a megértésre. Ezért a mi üzleti partnerkörünk is átalakulóban van és egyre több olyan kis- és közepes vállalkozás van, aki igényli, hogy neki speciális programot találjuk ki. A nagyobb cégek, a multik köréből is azok találnak meg, akik elégedetlenek a „konzerv” tréningekkel.
Remélem, ez a tendencia folytatódik 2010-ben is!
Hozzászólás: 2010. január 2. - 20:39
A sematizmus, amely a lényeget öli meg, sajnos nem csak a “versenyeztetéskor” érvényesül, hanem olykor a munka során is.
Bizonyára ismerős mindannyiunk előtt az a fajta mentalitás, amelynek tipikus felmutatója ez a mondat: a pénzemért azt várom el…
És megmondja a kedves megrendelő, hogy mit vár el. És tényleg azt fogja kapni, amit ismer, vagyis amit elvár – és semmivel sem mást! Pedig éppen arra a másra volna szüksége, amit nem tud, amit nem ismer, amit a pénzéért nem rendelhet meg – mert az túl van a kedves megrendelő ismeretein!
Hozzászólás: 2010. január 4. - 08:36
Egyetértek!
Én is azokat az üzleti partnereimmel szeretek együttműködni akik őszintén elmodják a problémáikat és kíváncsiak a véleményemre, javaslataimra. Nem abból származik a magabiztosságuk, hogy ők a megrendelők és ők fizetnek, hanem abból, hogy céljuk van, valamit el akarnak érni és ahhoz segítségre van szükségük!
Sándor
Hozzászólás: 2010. február 6. - 18:03
[...] vagyok abban, hogy a védők kapitánya nem volt kreativitás tréningen, még csak a kreatív gondolkodás folyamatával, eszközeivel sem volt tisztában. Azt is kizárom, hogy érdekelte volna egy Kreatív gondolkodás [...]