A britek 1803-ban egy új közszolgálati állást vezettek be: A poszt betöltőjének az volt a dolga, hogy a Dover szikláin kialakított megfigyelőhelyről távcsővel figyelje a tengert, és ha észreveszi, hogy Napóleon hajói jönnek, akkor kezdjen el harangozni, hogy jelezze a veszélyt. Ezt a munkát 1945-ben szüntették meg. Forrás.
Nevethetünk a briteken, de inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen könnyen kialakulhat gondolkodásunkban a funkcionális fixáltság és milyen nehéz megszabadulni tőle. A funkcionális fixáltság ellenszere a kreatív és a kritikai gondolkodás – ezekkel az eszközökkel tiszteletteljesen provokálhatjuk magunk és mások gondolkodását.
Felhívhatnám a figyelmet, hogy hazánkban is érdemes lenne átnézni a közszolgálati állásokat, de inkább azt ajánlom, magunkon, saját vállalkozásunkon kezdjük a tiszteletteljes provokálást!
Korábban itt és itt írtam a funkcionális fixáltságról.
Hozzászólás: 2010. február 18. - 13:21
Köszönöm a kifejezést és a tiszteletteljes provokálást.
Saját szemünkben a gerendát, a másikéban a szálkát – ez a helyes sorrend. Jutott eszembe először.
Aztán meg az, hogy egy szokás, beidegződés megváltoztatásának egyik legpozitívabb módja, ha egy új, jobb, hatékonyabb szokás kialakításába fogunk, ami bizonyos idő elteltével már “régi” szokásként fog működni. S ha eljár felette az idő, akkor fejleszthetjük tovább vagy kezdhetünk egy újba.
Ja, hogy mindezek a határok feszegetésével jár, azokon túl van a megoldás? Igen, ez is benne van a pakliban. Még ha ez már “olykor” kevésbé szimpatikus is, de ez már egy másik történet.
További jó munkát és kreatív fixáltságot kívánok!
Gyuró János