Legalábbis ezt tartja egy svéd közmondás. Az elmúlt időszakban több barátomat rabolták ki, törtek be hozzájuk. Az ember ilyenkor keresi a szavakat, gondolatokat: mit mondjon, hogyan mondja, hogyan tud segíteni. Amit észreveszek magamon, hogy napok óta többször eszembe jutnak a történetek, több ismerősömnek mesélem mi is történt, küldöm körbe az e-maileket, nyomasztanak a történtek, ráülnek a hangulatomra, mintha velem történtek volna.
A viselkedés-közgazdaságtan magyarázata szerint az evolúció belénk huzalozta az igazságosság iránti érzékenységet. A kutatók különböző korú, nemű párokat hívtak be és két fordulóban végeztek velük kísérletet. Az első fordulóban 1 dollárt osztottak meg közöttük 50-50% arányban. A kísérlet következő részében 20 dollárt osztottak meg 20-80% arányban. Aki a 20 dollár 20%-át kapta, vagyis 4 dollárt, az is nyolcszorosát kapta az előző forduló 50 centjének. Mégis amikor megkérdezték őket, melyik forduló eredményével elégedettek, a döntő többségük inkább a kevesebb, de megfelezett összeget választotta és nem a racionális választásnak tűnő nagyobb összeget. Dan Ariely a magatartás-gazdaságtan nemzetközi hírű kutatója szerint, amikor igazságtalanságot tapasztalunk, akkor természetes viselkedés, hogy döntéseinkkel, válaszainkkal büntetni akarunk az igazságtalanság okozóit.
Kár, hogy a mostani politikai elit többet tanult PR-t, mint viselkedés-gazdaságtant. A büntetése sem marad el, bár ilyenkor, ahogy a költő mondja: „repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg….”
