Sokszor és sokfélét írtunk már A tenger urai című szimulációs játékról, mégsem mondtunk el róla mindent. Talán nem is lehet. A játék résztvevői maguk is döbbenten állnak a játék végén és kérdően néznek egymásra: hogyan történhetett ez? Mit tettünk? Kipusztítottuk az egész tengert? Ökológiai katasztrófába sodortuk saját magunkat? De hát miért? Hiszen otthon szelektíven gyűjtjük a szemetet, takarékoskodunk a vízzel, az árammal és autómentes napokon boldogan szállunk buszra, kerékpárra.
A játék, amely egy valósághű szimuláció, attól zseniális, hogy pontosan azokat a viselkedési és gondolkodási mintákat hívja elő, amelyek a mindennapi élet döntési helyzeteiben is megjelennek bennünk, és amelyek meggátolnak bennünket abban, hogy megértsük és megvalósítsuk a fenntartható fejlődést – a játékban éppen úgy, ahogyan az életben. Legutóbbi írásunkban ezeket az akadályokat vetettük elemzés alá és gyúrtuk írássá. A tanulmány az ÖKO magazin legújabb számában jelent meg.
