A vezető egója a legnagyobb ellensége!
Meggyőződésem, hogy a vezető egója a legnagyobb ellensége! Nem a munkaerőhiány, a gyorsan változó környezet, a versenytársak, még csak nem is a robotok!
Nálad mitől gurul el a gyógyszer?
Gyakran kérdezem képzéseink, coachingjaink során a frontvonali vezetőket, középvezetőket, mitől kapják fel a vizet, mitől gurul el a gyógyszer?
Vannak mindennapos problémák, váratlan helyzetek, amelyek rövid ideig stresszelik a vezetőket, de ezek esetében jól tudják, mit kell tenniük és a stressz elmúlik.
A stresszforrások között messze a legnagyobb arányt azok az esetek képviselik, amikor a dolgozók nem egyből, szó nélkül teszik azt, amit a vezetőjük mond!
„Képet vágnak, grimaszolnak!”
Visszakérdeznek, értetlenkednek, sőt képet is vágnak, grimaszolnak, netán rángatják a vállukat! „Csip-csup ügyekkel a nyakamra járnak, ahelyett, hogy egyszerűen megcsinálnák!” Sok vezető ilyen problémákon „rugózik”, rászáll egy-egy vállvonogató csapattagra, amivel még tovább ront a helyzeten. „Érted, én vagyok a vezetője és képeket vág az utasításomra! Hogy jön ő ehhez??!!” Nos, az ilyen dolgozói viselkedés fájdalmasan érinti a vezetői egót. A vezető egója sérül!
Azt tapasztalom, a mi kultúrkörünkben elég nagy hagyománya van az autokrata vezetői stílusnak, melynek az a lényege, hogy a dolgozó a kéz, a vezető az ész. „Neked nem az a dolgod, hogy gondolkozz, arra tartanak engem!” – hallottam múltkor egy sorvezető szájából. Egy olyan sorvezető szájából, aki egy hónappal előtte még sori dolgozó volt.
Mindig elcsodálkozom a szocializáció erején!
Azt tapasztalom, a mi kultúrkörünkben elég nagy hagyománya van az autokrata vezetői stílusnak, melynek az a lényege, hogy a dolgozó a kéz, a vezető az ész. „Neked nem az a dolgod, hogy gondolkozz, arra tartanak engem!” – hallottam múltkor egy sorvezető szájából. Egy olyan sorvezető szájából, aki egy hónappal előtte még sori dolgozó volt.
Mindig elcsodálkozom a szocializáció erején!
Az a tananyagod, amit eléd sodor az élet!
Ha a vezető nem az egójának okozott fájdalomra koncentrál, hanem arra, hogy egy számára nem tetsző helyzetet jobban megértsen, hogy megtanulja azt kezelni, akkor elindul a gyors fejlődés útján! Ha egy dolgozó rángatja a vállát, a vezető utána nézhet, milyen alapvető pszichológiai szükségletei vannak a dolgozóknak, azokból melyik nem teljesült.
Elemezheti saját kommunikációját: lehet, hogy valamit nem érthetően mondott el, lehet hogy nem a megfelelő stílusban mondta. A vezető utána olvashat annak, hogy miért van az a mondás, hogy a ”kommunikációd zöme nem a szádon jön ki”.
A vezető azt is megteheti, hogy megfigyeli a belső lelki állapotát. Lehet, hogy egyest kapott a gyermeke, beteg az édesanyja, rosszul szólt hozzá a párja, elromlott a mosógépe, és hozza a rossz hangulatát magával. Ha fejlődni akar, utána olvashat a tükörneuronoknak, az érzelmek fertőző természetének, a kellemetlen érzések kezelésének.
Elemezheti saját kommunikációját: lehet, hogy valamit nem érthetően mondott el, lehet hogy nem a megfelelő stílusban mondta. A vezető utána olvashat annak, hogy miért van az a mondás, hogy a ”kommunikációd zöme nem a szádon jön ki”.
A vezető azt is megteheti, hogy megfigyeli a belső lelki állapotát. Lehet, hogy egyest kapott a gyermeke, beteg az édesanyja, rosszul szólt hozzá a párja, elromlott a mosógépe, és hozza a rossz hangulatát magával. Ha fejlődni akar, utána olvashat a tükörneuronoknak, az érzelmek fertőző természetének, a kellemetlen érzések kezelésének.
Megértem, ha a vezetőnek nincs ideje ennyi mindennek utánajárni, utána olvasni. Szerencsére még mindig ott van a lehetősége, hogy elmenjen egy jó tanfolyamra, pl a „Légy az a vezető, akinek mindenki a csapatába akar tartozni!” című vezetőképzőbe. Ha nem szeret tréningre járni kérhet egy kávézás közbeni egyéni tanácsadást is! Mindehhez az a kulcs, hogy ne az egójának okozott fájdalomra koncentráljon, hanem arra, hogy tanuljon. Persze ez a nehezebb út.
