24 január 2017
Kategória
Vezetőképzés
Hozzászólás 2

Címke , ,

A munka, mint önmagunk felfedezése

Egyetértek Robert Greene-vel a Kiválóság hatalma című könyv szerzőjével abban, hogy
    1. a munkán keresztül fedezhetjük fel magunkat,
    2. a munkán keresztül fejleszthetjük, újíthatjuk meg magunkat,
    3. a munkánk révén válhatunk kiválóakká, bölcsekké és a
    4. munkánk révén járulhatunk legjobban hozzá a környezetünk fejlődéséhez.
 
 
Amióta kiűzettünk a paradicsomból nincs jó PR-je a munkának: „Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe” -mondja az Úr Ádámnak, akit az egyik népszerű online újság csak egyszerűen „az első szerencsétlenül járt férfinek” nevez.“Visszavonulni fiatalon és gazdagon” – hirdeti a népszerű önsegélyező könyv, mely baleknek, lúzernek tekinti azokat, akiknek addig kell dolgozniuk, míg el nem érik a nyugdíjas kort.„Élvezd ki az egyetemi éveidet, mert ez lesz életed legjobb szakasza”- mondja a népszerű tanács a fiataloknak. Csoda, hogy nem akarnak munkába állni?
 
A közhiedelem úgy hiszi, hogy önmagunk megtalálása a nehezen megfogható spirituális megvilágosodáson, gurukon – röviden – másokon múlik.
 
Azért hiszek abban, hogy a munkán keresztül válhatunk bölcsekké, mert sok cégnél dolgozva ezt tapasztalom:
 
  1. Több, mit két éven keresztül műszakonként 10, összesen 40 frontvonali vezető fejlesztése volt a feladatom. Azt tapasztaltam, hogy a legjobbak korán kezdték az élet egyetemét. Már diákként több helyen dolgoztak, akár multiknál, akár szüleik mellett a családi vállalkozásban, de hamar munkába álltak.
  2. Több mint 10 éven keresztül minden évben együtt dolgozhattam áramszolgáltatós, gázszolgáltatós üzemirányítókkal és nagyon jó volt megtapasztalni, hogy ugyanabban a felelősségteljes munkakörben évtizedeket eltöltve nem belefásulnak az emberek a munkába, hanem éberek maradnak, valóban élethossziglan tanulnak és bölcs emberekké válnak, akiknek szívesen időzünk a társaságában.
 
Persze hiba lenne azt hinni, hogy a munkában eltöltött idő, – vagy ahogy Anders Ericsson neves sportpszichológus nevezi a naiv tapasztalatszerzés – önmagában bölcsebbé tesz. Ericsson tudatos tapasztalatszerzésnek hívja azt a folyamatot, amivel munkánk réven lehetünk bölcsek és kiválóak.
 
Kíváncsi vagyok, mit gondolnak erről a kedves olvasók, mik a tapasztalataik. A munka révén felfedezhetjük magunkat? Kiválóvá, bölccsé válhatunk? Mi erről a tapasztalatuk?

Orczád verítékével egyed a te kenyeredet

 
 
 

Ádám az első lúzer” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Héder Sándor szerint:

    Kedves László!
    A sok munka révén minden bizonnyal én is a “lúzerek” táborát fogom növelni. Én szívem a mélyén inkább a bölcsesség felé szeretnék araszolni, mint elkerülni az ilyen “lúzerséget!”

  2. “…baleknek, lúzernek tekinti azokat, akiknek addig kell dolgozniuk, míg el nem érik a nyugdíjas kort.” – olvasom fentebb az idézetet.
    Hát akkor jómagam mekkora lúzer lehetek, aki a nyugdíjon túl is ugyanúgy dolgozom, mint addig, a saját vállalkozásomban.
    Egyik vállalkozó ismerősöm mesélte, hogy a vállalkozása munkaügyéről egyszer csak riadtan jelezték neki, hogy főnök, magának már nyugdíjba kellett volna mennie! (Miközben sokan centit vágnak, hogy abba hagyhassák a munkát.) Vajon ő is balek?

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti:

Tisztelt Látogató! Honlapunk a felhasználói élmény fokozása érdekében - az EU jogi előírásaival összhangban - sütiket (cookies) használ. Csak akkor használja a honlapot, ha ezt tudomásul veszi, elfogadja. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás